"Kedvcsináló" - Prima Home

Jól tudjuk, az ember nem szívesen vált fodrászt, autószerelőt, fogorvost, vagy nőgyógyászt; a gyermekének iskolát, tanárt, edzőt. Ha csak tehetjük, hűségesen kitartunk a megszokott, a már megismert mellett, akivel nem kell mindent elölről kezdenünk, átbeszélnünk, akiben – legalább a közös múlt miatt – megbízunk. Olykor még a minőségi követelményeket, jogos elvárásainkat is hajlamosak vagyunk beáldozni a kiszámíthatóságért, a rutinszerűségért cserébe. Így van ez valahogy a közös képviselettel is. Végre sikerül kiválasztani egy társasházkezelőt, aki szimpatikusnak tűnik, meg legendákat mesél saját hozzáértéséről, hihetetlen tapasztalatáról, profizmusáról, elkezdi átvenni

a házat, eltelik egy-két hónap, addig nem történik semmi. Mire belelát a dolgokba, a lakók egy része máris joggal csalódott, hiszen azt tapasztalja, hogy más és máshogy történik, mint amiket megígért. Az ember próbálja elérni őt, hiába, megtartja az éves kötelező közgyűlést és kész.
Sokszor hetekig nem jön válasz a levelekre, amiket megbeszél a számvizsgálókkal, a feledés homályába vész. Az ügyintézés kaotikus, az irodában hisztériás, kapkodó és modortalan emberek dolgoznak, érződik, senki sincs a helyzet magaslatán.
Ezt belátni, beismerni azonban saját kudarcunk is, hiszen azzal kell szembesülnünk, hogy rosszul választottunk.

Ez kellemetlen, ezért inkább elodázzuk. Most kezdjük elölről? Újabb átadás-átvétel? Megint hónapokig leáll minden? És mi a garancia, hogy jobb jön ezután? Évek telnek így el egy-egy közös képviselővel. Eredménye nincs, a ház vígan – és olcsóbban – működne ilyen szinten nélküle is.

És éppen ez a baj!

Ha a társasházak gyakorlata rákényszerítené a közös képviselőket a lelkes, tisztességes munkára, ha tudatosulna bennük az, hogy hónapokon belül lapátra teszi őket a közgyűlés, ha nem szolgálják ki az igényeket, egészen más lenne a hozzáállásuk, mint az ma általános.